Kiszivárgott naplórészletek
kutyás fotózásokról
Bárminemű hasonlóság a valósággal a véletlen műve. Vagy mégsem?
1. Zizi kalandjai – Egy fotózás száz pillanata (és egy gyanús szöcske)
„Nem tudom, mi történik, de nagyon élvezem!”
0. perc – MEGÉRKEZTÜNK!!!
A gazdi azt mondta, „Zizi, most fotózás lesz, maradj egy kicsit nyugton.” HAHAHA! Jó vicc. Már a parkolóban lepisiltem három bokrot, pacsiztam a fotóssal, és elneveztem egy vakondtúrást Bélának. Bevetésre készen állok!
5. perc – Ismerkedés (szó szerint mindennel)
A fotós próbálja megtalálni a jó szöget. Én meg kipróbálok minden másikat. Jobbról szagolom a levendulát, aztán balról, aztán… hopp! Egy szöcske! Még a szeme sem áll jól. Hol vagy?! Várj, csak egy kép, és megyek utánad!
10. perc – A „Zizi, csak egy kicsit ülj nyugodtan” rész
Megpróbáltak leültetni. Én leültem. Aztán feküdtem. Aztán oldalra gurultam, aztán felemeltem a fejem és… már talpon is voltam! Közben a fotós csinált 33 rossz képet, a gazdi 12 ősz hajszálat növesztett, én pedig megkóstoltam a levendulát. Mert miért ne.
45. perc – Gazdis képek
A gazdi próbált átölelni. Én ezt úgy értelmeztem, hogy most birkózunk. Ő nevetett, a fotós nevetett, én meg újra ráugrottam a gazdira. De azért egy-két kép született, amin úgy nézek ki, mint aki tényleg szeret ott lenni. Mert hát szeretek. Nagyon.
60. perc – Futás, ugrás, káosz, boldogság
Na most jött el az én időm! Futottam, mint a szél! A fotós hangokat adott ki (többnyire: „Ziziiiiiii!”), a gazdi nevetett, és én repültem. Néha a levendulában landoltam. Néha a fotóson. Néha… meg csak valahol.
75. perc – „Zizi, megállás!” – tényleg?
Kifáradni? Hát majd egyszer. Most csak picit lihegek. A fotós hozott vizet. Én köszöntem szépen, majd ráfröcsköltem a gazdira. Nem direkt volt, khm.
90. perc – Zárás és zsizsegés
Azt mondták, vége. HAZAMEGYÜNK?! ÉS NINCS TÖBB KÉP?! Na jó. Legalább négy labdát elrejtettem a bokrok között. Egyébként szuper volt. A fotós is túlélte, szóval sikeres napnak könyvelhetjük el.
2. Brúnó beszámolója – Egy sztár a levendulában
(Avagy hogyan hódítottam meg a mezőt és mindenkit, aki ott volt)
0. perc – Megérkeztem
Kinyílt az autóajtó. A fotós rám nézett, a gazdim meg azt mondta: „Viselkedj szépen!” Szépen?! Én vagyok a szép definíciója. Kiléptem a levendulamezőre, akár egy vörös szőnyegre. Mögöttem csak porfelhő – és az önbizalmam.
5. perc – Ismerkedés a fotóssal
A fotós próbált megnyerni magának valami csipogó játékkal. Aranyos. De én Brúnó vagyok, engem nem lehet megvesztegetni. Mélyen a szemébe néztem. Ő meg azt mondta: „Oké, Brúnó, te tudod.” És onnantól csodás volt az összhang.
10. perc – Az első képek
Leültettek egy kis dombra. Körülöttem levendula, előttem kamera, mögöttem… semmi, csak a végtelen karizmám. Én minden szögből jó vagyok. A fotós halkan motyogta: „Ez a kutya… ez fotómodellnek született.” Tudom. Nem először hallom.
30. perc – Képek a gazdival
A gazdim leült mellém, és próbált ölelgetni. Kicsit megdöntöttem a fejem, és úgy néztem a kamerába, mint cuki kölyökkoromban. A gazdi majdnem sírt. Én majdnem elaludtam.
50. perc – Dinamikus képek
Ez volt a vicces rész. A fotós szólt, hogy „Mozgásos képeket is csinálunk.” Én erre elindultam… lassan, méltóságteljesen. A gazdim eldobta a labdát. Ránéztem. A fotós meg rám. Leültem, és közöltem a tekintetemmel: „Nem tesiórára jöttem. Nekem a levegővétel a mozgás.”
55. perc – Egy kis pihi, egy kis sztárság
Leheveredtem egy levendulabokor mellé. A fotós odajött, leguggolt, és azt mondta: „Brúnó, ha lenne címlap, te lennél rajta.” A gazdi meg ujjongott: „A legjobb döntés volt, hogy elhoztalak!” Hát igen. Nélkülem ez csak egy mező. De velem élmény.
60. perc – Befejezés és extra simi
A fotózás véget ért. Visszaszálltam az autóba, mint egy rockztár a turnébuszába. A gazdi boldog volt, a fotós hálás. Én? Én nyugodt voltam. Mégis mit vártál egy profitól?
Utószó:
A mező azóta is csak rólam suttog. A pillangók már nem a levendulákra szállnak, hanem oda, ahol én ültem.
Nem minden bulldog Brúnó. De minden Brunóval töltött nap élmény.
3. Lola krónikája – A nagy levendulás kaland
(Feljegyezve az orrommal és a tappancsommal)
0. perc – Érkezés a mezőre
Kiszálltunk az autóból. Az orrom szinte felrobbant. Illat! Még több illat! Levendula, fű, más kutyák szaga, és… az ott egy nyúlnyom? A gazdi szólt, hogy ne kövessem a bozótba. Hát persze. Tiszta vagyok. Elegáns vagyok. De titokban azért meghemperegtem a porban. Csak egy kicsit.
2. perc – Az első kattintások
Megjelent a fotós. Mosolygós ember. Egy dobozt tartott az arcához, és néha kattogtatott vele. Gyanús. Roppant gyanús. De közben csipogott, fütyült és beszélt hozzám, úgyhogy végül bizalmat szavaztam neki. A gazdi letérdelt mellém, és ölelgetett. Én a kamerába néztem, de azért a gazdi arcát is nyalogattam. Azt hiszem, meghatódtak.
15. perc – Szaladós szekció
Ez volt a kedvenc részem! A gazdi eldobta a labdámat. A fotós lefeküdt a virágok közé, és azt kiabálta, hogy jöhet. Hát jöttem. Lobogó nyelvvel és fülekkel, ahogy kell. Kétszer majdnem átgázoltam rajta. Egyszer picit arcon is nyaltam, biztos, ami biztos.
27. perc – Pihenés és pózolás
Leültettek egy helyre. Körülöttem minden lila volt. A gazdim a háttérben izgult, én meg csak ültem és néztem a messzeségbe. Azt képzeltem, hogy híres vagyok. Vagy legalábbis egy levendulareklámban szereplek. A fotós azt kiabálta, „Megvan a címlap!” Nem tudom, mi az, de legyen rajta sok jutifalat.
38. perc – Közös képek
A gazdi leült mellém. Összecsókolgatott. Megsimogatta a fülem. A fotós kattintott. Én próbáltam komoly képet vágni, de aztán befészkeltem a fejem a gazdim ölébe. Mert ő az én emberem. És ha már rólam készülnek képek, legyen rajta ő is.
46. perc – Labdás képek
Ez az én szakterületem! De előre szóltam: a labda az enyém. Ha más hozzáér, eldugom. A bokor alá. Örökre.
60. perc – Vége… vagyis a jutalom
A fotós mosolygott, a gazdim boldog volt, én meg kaptam egy finom falatot. Aztán kettőt. A gazdi megmutatta a kamerán a képeket. Hát… én nem tudom, ki ez a gyönyörű kutya ott, de ha én vagyok, akkor most már tényleg jár nekem az extra vacsora.
Utóirat tappancsból:
Ha kérdeznéd, csinálnám-e újra? Naná! Csak legközelebb kérek saját stábkocsit, extra jutalommal. És a fotós hozzon nekem rajongói törölközőt is. Levendula illatút, természetesen.
